A minap munkába indulva sajnálatos módon rájöttem, hogy már nem érvényes a bérletem, de meg is nyugodtam, mikor konstatáltam, hogy van még nálam 5 jegy. Felöltöztem, felkaptam a táskámat, majd - lassan már kijelenthetem, hogy szokás szerint - rohantam a buszhoz, hogy elérjem. Persze ez nem jött össze, de sebaj, reggel nem kell sokat várni a következőre.
Míg várakoztam, gondoltam megkeresem a fülhallgatómat. Nos, természetesen igazi női táskám van, nem is találtam meg. Fogalmam nem volt, hogy hol hagyhattam el, mert ezek után egyértelmű, hogy elhagytam és nem egy másik táskámban vagy kabátzsebben. Ugye.
Végre jön a busz. Előveszem a jegyet. Felszállok. Megmutatom a sofőrnek, majd lukasztok. Hátra sétálok, és leülök az utolsó előtti ajtóhoz közel. Pár megállóval később, miután bezáródtak az ajtók egy hölgy és egy férfi egyszer csak a jegyeket, bérleteket kezdte ellenőrizni. Ellenőrök. Sebaj, hiszen lukasztottam.
Nekem a hölgy jutott. Az eddigi tapasztalatok alapján sajnos nem vagyok jó véleménnyel róluk - tudom, általánosítok, ezért tisztelet a kivételnek. Odalépett hozzám. Én mérhetetlen nyugalommal vettem elő a jegyemet, hiszen szabályosan utazok, kilukasztottam a sofőr szeme láttára. Átadtam a jegyet.
Ez a jegy nem jó. - hangzott el az a mondat, amit ilyenkor az ember lánya/fia nem akar hallani.
Nem értettem. Hiszen felszálltam kikészítve a jegyemet, megmutattam a sofőrnek, aki bólintott, majd látta, hogy kilukasztom. Mi a baj? A villámgyorsan végigcikázó gondolataimnak végül hangot is adtam, mert nem találtam megoldást egyedül. Döbbenten tettem fel a kérdést az ellenőr hölgynek, hogy mégis mi a gond, hiszen az imént szálltam fel és lukasztottam ki a sofőrnél a jegyet. A hölgy közölte velem, hogy erre a jegyre bizony Budapest van írva. Pécsett Tüke Busz Zrt. van. Jött a második sokk. Mi? Ennyire nem lehetek vak?! Nézem a jegyet, de.
Nem baj, biztos a tárcám másik felében lesznek a "Tükés" jegyek, csak összekevertem, mert nem is olyan rég Pesten jártam barátnőmnél látogatóban. Semmi baj, meg vannak azok a Tükés jegyek is. Biztos meg vannak. Nem ebben a zsebben, hanem a másikban. Akkor a másik-másikban. Jó, akkor az irataimhoz pakoltam. Emlékszem, hogy vettem egy tízes tömböt a Széchenyi téren az újságos néninél. Lázasan keresem a jó jegyeket, se hírük-se hamvuk.
Jött a hideg, a meleg, a frász, hogy te jó ég, pont egy ilyen büntetés kell karácsony előtt. Majd vettem egy mély levegőt, hogy miután az irataimat is előpakoltam az ellenőr szeme láttára, elengedtem a "megmagyarázom a dolgokat" részt. Legyen. Essünk túl rajta. Minél előbb, annál jobb. Boldog Karácsonyt! Ügyes voltál Gina, jól megcsináltad.
Ami ezután történt, arra nem számítottam.
Ránéztem a hölgyre, a szemem szerintem mindent elárult. Nézett rám. Én rá és egy örökké valóságnak tűnt, hogy végre kiejtse a száján, hogy akkor kérem az iratokat, szabálytalan utazás, meg a többi. Majd jött a harmadik sokk. Közölte velem, hogy csak azért, mert lukasztottam jegyet, de csak azért, menjek nagyon gyorsan előre a sofőrhöz és vegyek egy érvényes jegyet, lukasszam ki és figyeljek legközelebb.
Néztem rá, hogy most akkor tényleg? Ez most komoly? Ez most valóban megtörténik velem? Ilyet én még nem láttam/hallottam. Több se kellett, száguldottam előre a sofőrhöz, szedem elő a pénztárcám, ismét. Fizetek. Lukasztok. Megint, de most már a jó jegyet! Verekedek vissza hátra, de a reggeli sokaságban lehetetlennek tűnik a művelet, hogy oda érjek az ellenőrhöz, így boldogan nyújtom fel, lengetve a jegyet, hogy most már a jó jegy van kilukasztva. Az ellenőr meglátja, bólint és mosolyog. Visszamosolygok rá, majd egy köszönömöt mondok halkan. Nem hallja, de látja, érti és mosolyog tovább. A következő megállónál pedig le is kell már szállnom.
Ezúton is örök hála és köszönet az ellenőrnek! Szívből kívánok Neki és családjának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!
Gina jelentkezett Pécsről
Ha tetszett a blog, kövess minket a Women Public Life facebook oldalán:
Kattints a linkre és likeold az oldalunkat: https://www.facebook.com/WoPoLife
