Megrázó, elgondolkodtató film az emberi kegyetlenségről. Egy téma ami mellett nem szabad csukott szemmel továbbsétálnunk.
Egy szoba, ami a kisgyereknek az egész világot jelenti, az otthont, az életet. Hogyan is lehetne ez másképpen, mikor még sohasem lépte át annak küszöbét. Egy fészer, amelynek csak egy tető nyílása van, ezen keresztül az égboltot lehet csak látni, az esőcseppeket vagy egy-egy napsugarat. Ezenkívül semmi mást. És a tv, amely egy mesebeli világot és földön kívüli, álom embereket mutat. Rendőrt, mentőst, kutyákat, állatokat.
És a felfoghatatlan anyai szeretet, ami a kisgyermeket körülveszi, óvja, védi a fájó igazságtól, hogy rabságba született, egy beteg embertől, aki valószínűleg erőszakkal teherbe ejtette az édesanyját. Megannyi valós, ehhez hasonló szívszorító történetről lehet olvasni a hírekbe, feltehetőleg ezért is nyúlt a témához a rendező Lenny Abrahamson és forgatókönyvíró Emma Donoghue akiket idén Oscarra is jelöltek munkájukért, utóbbit pedig BATA díjjal is jutalmazták, mint ahogy az édesanyát alakító Brie Larson is, akit mindemellett Golden Globe díjat is kapta és idén ő vehette át a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar díjat is.
Nem véletlenül. Megtört fásultsága, és soha nem lankadó kitartása, amely gyermeke jövőjéért küzd, minden nézőt elvarázsol. Film megvalósításakor használt technikai eszközök se nem túlzóak,megvan a néző valóság érzete, a szálak és érzelmek váltakozása közben, a film ritmusa egy perc unalmat nem okoz, annak ellenére hogy mozgástere eleinte korlátozott.
Mindehhez társul a torokszorító filmzene is. Főcím:
Itt tudsz bele hallgatni a többi számba:
Előzetes:
