Nemrég egy tesztbe kezdtem. Önmagam tesztelésébe.

Az okos telefonok, tabletek, 0-24 wifi elérhetőségek korában úgy gondolom nehéz kiszakadni abból az irgalmatlan mennyiségű információ áradatból, ami nap, mint nap ránk szakad.

Közösségi portálokon a magánélet és a munkakapcsolatok egybefolynak/hatnak, így nehéz szünetet tartani, munka után is. Az ember akarva akaratlanul nemcsak a privát életéhez tartozó embereket látja, hanem kollégáit /volt kollégáit is, akikről a napi feladatok juthatnak eszünkbe lefekvés előtt is. Esetenként sokan, meggondolatlanul olyan intim térbe engednek be másokat, olyan üzeneteket képeket osztanak meg netes ismerőseikkel, amiket egy privát üzenetbe sose küldenének el bizonyos embereknek, ugyan azon a portálon. Felvetődött bennem a kérdés, akkor a hírfolyamba mégis miért tesszük ki, osztjuk meg velük/mindenkivel?

Továbbá, boldogabb, nyugodtabb életem lesz, ha bizonyos dolgokat kilövök csak magamra koncentrálok inkább?

A választ megleltem, de nézzük, hogyan is kezdtem neki a változtatásnak?

A kísérlet feltételei: 

1, nem netezek este 9h után, emailekre válaszolok, de nem görgetem végig a hírfolyamot.

2, akkor nyitom meg egy távolabbi ismerős üzenetét, ha van lehetőségem válaszolni, de azt se rögtön, ha nem sürgős a kérdés és semmikép sem este

3, nem osztok meg hetente egynél több posztot, nincs like, nincs visszajelzés, kevesebb a függőség lehetősége, az inger, hogy újra és újra megnézem, lemaradok-e valami fontosról. FEJLEMÉNY: A nem megosztással az inger csökkent, kevésbé láttam értelmét egyáltalán megnyitni az oldalt. Az eleinte állandó aktív jelenlét vágya is csökkent, ugyanakkor nőt a felesleges szörfölés időszaka. 

4, kevesebb comment, az összevissza mindenkit szeretek helyett, átgondolt like

5, a rólam látható adatok leszűkítése, helyszíni bejelentkezés, selfi-k kizárása

6, üzenet megírása után az alkalmazás bezárása

A folyamat: 

A kérdés, amit egy filmből tanultam a boldogság meglelésével kapcsolatban. Tedd fel a kérdést magadban, mindezek után, amiket tettél, hozzájárult ahhoz, hogy  jobb legyen az életed? A válaszom: igen. 

Furcsa érzéssé vált az addig megszokott megosztás a hosszabb kihagyás után, ugyanakkor, nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam. Értékrend pár hét alatt visszaalakult a "normál" módba. A facebook, iwiw előtti időkhöz. Meglepetésemre hamar elmúlt a vágy is, hogy tudassam a világgal mi történik velem. Meg hát tényleg érdekel az nonstop mindenkit? Szerintem nem. Persze lehet, hogy tévedek. De legtöbbször unalom üzés helyett nyomkodja az ember ezeket, viszont ha elmúlik a vágy vagyis ezekkel a módszerekkel csillapítjuk, más érdekesebb dolgokkal az offline világ dolgaival, a valós közvetlen környezetre fordul a hangsúly. Az ördögi kör bezárul, a hálózat csapdájából kifelé indulunk.

Azt már korábban is észrevettem, hogy a rossz kedvet okozhat az egész nap a gép előtt ülés, a közösségi portálok csekkolgatása, de más ismerőseimen is láttam a jeleket. Viszont egy kiadós sportolás, egy jó könyv, egy nagy séta inkognitóban sokkal inkább feltölt korábban is.

A félreértések elkerülése miatt szögezzük le azért, kommunikációval foglalkozó emberként úgy gondolom, a közösségi oldalak hasznosak, a 21 század nagy vívmánya, összeköt embereket a világ minden pontján, közelebb hoz családokat, könnyíti a kommunikációt, valaki elérését és ezért hatalmas Respect neki, de tudni kell használni, a jelen pillanatában élni, és nem azért képet készíteni, hogy kifelé láttassuk félig ismeretlen ismerősöknek, milyen irtó szuper és irigylésre méltóak a hétköznapjaink, hanem tényleg azzá varázsolni titokban/inkognitóban azokat. És néha erre jó emlékezni, és emlékeztetni magunkat, magamat. 

A kísérlet folytatódik, a cikk bővül

Ha tetszett a blog, kövess minket a Women Public Life facebook oldalán:

Kattints a linkre és likeold az oldalunkat: https://www.facebook.com/WoPoLife