Vannak napok, mikor sajnos (vagy nem sajnos) korán kell kelni. Ilyenkor az első gondolatom ébredés után, hogy "Te jó ég! Ne!". Aztán mégis ráveszem magam, felkelek és elindul a napom. Ahogy kilépek a kapun, rögtön feltűnik, hogy senki, de tényleg senki nincsen rajtam kívül az utcán.
Ijesztő és egyben megnyugtató is, hogy egyedül vagyok. Megmutatom, hogy milyen is Pécs az én szememmel, egy hűvös, hajnali reggelen:
Gina jelentkezett Pécsről
Ha tetszett a blog, kövess minket a Women Public Life Blog facebook oldalán:
Kattints a linkre és likeold az oldalunkat: https://www.facebook.com/WoPoLife
