Mindig vártam, és mai napig is várom az évnek ezen időszakát, amikor elkezdhetek készülődni a karácsonyi időszakra. Gyermekként nem sok dolgom volt az ajándék bontogatáson kívül. Mi a helyzet most?

Még inkább várom ezt az időt, hiszen annyi mindent kell még tenni, mire Karácsonykor tényleg megpihenhetek, de mindezt mégis örömmel. S hogy mi is ez a minden?

1. Takarítás - Nem csak a lakás kitakarítására gondolok...

Azokat a régi holmikat, amiket már nem használok, egy dobozba vagy zacskóba összegyűjtöm, hiszen úgysem fogom én már kutyasétáltatáshoz sem hordani.

El kell engedni bizonyos dolgokat, hogy újabbak léphessenek a helyükre.

Hiszen az élet is a körforgásról és az állandó változásról szól. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb hely marad a lakásban. Mit teszek a dobozzal? Elviszem egy segélyszervezethez, akik rászorulóknak gyűjtenek, hiszen ilyenkor még nagyobb szükségük van, hogy segítsük őket, amivel csak tudjuk.

2. Adományozás - mert adni jó

Ha már a segélyszervezeteknél járunk. Ilyenkor nagyobb hangsúlyt kapnak azok, akiknek nincs lehetőségük úgy készülni az ünnepekre, ahogy azt elképzelik. Kicsit szomorúnak gondolom, hogy csak ebben az időszakban tudnak az adománygyűjtő szervezetek nagyobb hangsúlyt kapni. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra. Bármit is adunk, jó szívvel adjuk, érezni fogják és meghálálják.

3. Átértékelés

Tényleg csak ilyenkor kell fokozottan egymásra figyelni? A válasz, határozott: nem. Miért mégis csak ilyenkor mélyülünk el? Talán az évszak teszi. Mindenki kicsit visszabújik a csigaházába.

Szánjunk elég időt magunkra, egymásra!

Télen szeretek én is begubózni a takaró alá, valami forróval teli bögrével a kezemben. Könnyebben magunk vagyunk, mint a forró, nyári, nyüzsgő napokon. Van idő befelé figyelni. Hagyjunk magunknak időt, hogy elmélyülhessünk.

4. Díszítés

"Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."

/Antoine de Saint-Exupéry/

Kívül-belül szükségünk van rá, hogy jobban átadhassuk magunkat az élményeknek. Miközben a házat díszítem, valami bennem is picit átalakul. Máshogy kezdek a házra is tekinteni, magamra, másokra. Felsejlik bennem, hogy egy apró változtatásnak, valójában mekkora ereje és hatása van. Nem is kell sokszor nagy dolgokban gondolkodni, csak piciben, mert minden kis változásnak, óriási hatása van az életünkre, még ha adott pillanatban, nem is érezzük.

5. Emlékezés

"Emlékül, hogy emlékezz, mikor emlékem, már csak emlék lesz."

Én nem akarok semmit sem elfelejteni. Na jó, ilyen formában ez nem teljesen igaz. Persze, időnként jó lenne, nem emlékezni bizonyos dolgokra, de valójában örülök, hogy átéltem már sok mindent, s még mindig előttem az élet nagyobb része.

Hagyjuk, hogy megtörténjenek velünk a dolgok, jók, s rosszak egyaránt, mert ezek tesznek minket azzá, akik vagyunk.

Gina jelentkezett Pécsről

Ha tetszett a blog, kövess minket a Women Public Life Blog facebook oldalán:

Kattints a linkre és likeold az oldalunkat: https://www.facebook.com/WoPoLife