Megnéztem. El kellett telnie egy kis időnek, illetve el kellett múlnia a 'hájpnak', ami A szürke ötven árnyalata körül volt, hogy megnézzem. Engem elkerült a regény is, majd a filmet már kicsit tudatosabban kerültem. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az oka annak, hogy az ismerőseim egy (jó) részét ennyire beszippantja valami, míg engem tulajdonképpen hidegen hagy.
Le szeretném szögezni, hogy a könyvet nem olvastam. Nem is áll szándékomban.
Elég volt nekem ez a 2 óra, amit a filmre áldoztam.
A véleményemet nem sok minden befolyásolta, mivel kívülállónak éreztem magam. Amikor nagyon felkapták, természetesen a mémeken ugyanúgy nevettem, mint bárki, aki nem rajongó volt. Döbbenten figyeltem, ahogy a világ 'szürke-rajongókká' és nem-rajongókká válik. Miután minden kicsit elcsendesedett, és még a következő rész is csak gondolatban van, miközben már a bemutató dátumát kitűzték, gondoltam adok a szürkének egy esélyt, hátha magával ragad az ötven árnyalata közül akár csak egy is.
Több kritika is kifogásolta, hogy a színészek fa-arccal 'színészkedték' végig a filmet. Ehhez azt tudom hozzáfűzni, hogy igenis voltak olyan pillanatok a filmben, amiket nem kellett túlkomplikálni. Nem kellett túljátszani a dolgokat, hanem a maga egyszerűségében megmutatni, amit szerintem nagyszerűen hozott mindkét főszereplő. Voltak árnyalatok, ahogy a főcím is sejteti, de a katarzis elmaradt. (Tudom, hogy trilógia, de akkor is hiányérzetem maradt.)
Főszereplőnk, Anastacia egy egyszerű, főiskolás éveinek végén járó lány, akinek még nem volt alkalma felfedeznie a szexualitást. Mr. Grey - akiért nők milliói rajonganak (valaki kérem magyarázza el nekem, hogy miért?!) - egy milliárdos megalomániás üzletember.
Az egész film alatt az volt az érzésem, hogy egy kis sztorival fűszerezett erotikus filmet nézek, a jó ízlés határain belül maradva. A legmélységesebb felháborodásomat a nadrágszíjjal elfenekelős rész hozta meg. És nem, nem maga az elfenekelés ténye miatt, sem azért, mert megalázónak gondolom a történést, hiszen mindannyian mások vagyunk, mások a motivációink, más dolgok tesznek boldoggá bennünket és más dolgok fognak zavarni.
Hanem: ha egy nőt, ennyire bánt valami, amit a szeretett férfi okoz neki, majd még ki is jelenti, hogy ne nyúljon hozzá többet, akkor nem a szomszéd szobáig jut!
Itt akadtam ki. Innentől már nem tudtam szürkén figyelni a történéseket. Miért csak a szomszéd szobába ment el sírni, ha ennyire bántotta őt ez az elfenekelős-sztori? Miért nem szólt mégis közbe, hogy 'sárga' vagy 'vörös'? Miért háborodott aztán fel, amikor másnap reggel közölte vele Mr.-tökély-Grey, hogy majd a sofőr hazaviszi? Mit várt?
Emiatt nekem sajnos annyira ellenszenvessé vált főszereplőnőnk, hogy egy biztos: nem fogom nyomon követni és rávenni magam még egyszer, hogy megnézzem a folytatást. Viszont továbbra sem leltem rá a válaszra, hogy mi volt az, ami miatt világszerte megbabonázódtak a nők.
Gina jelentkezett Pécsről
Ha tetszett a blog, kövess minket a Women Public Life Blog facebook oldalán:
Kattints a linkre és likeold az oldalunkat: https://www.facebook.com/WoPoLife
